A Cannabis ősei Ázsiából származnak, feltehetően a Himalája enyhébb lejtőiről vagy attól északra az Altáj-hegységből. A pontos eredet, a kontinenst átszelő kőkorszaki nyomoktól elfedve, nem ismert.

Nem tudjuk, mikor találkozott először az emberiség és a Cannabis. Adva a növény tulajdonságait és az emberiség kíváncsiságát, ez a találkozás elkerülhetetlen volt. A növényvilágban a Cannabis gyarmatosító. Új területet foglal el, ha a víz vagy az állatok napsütötte, tiszta és termékeny talajra viszik a magvait. A termékeny talaj, versengő növényektől tisztán, ritka és rövid életű a természetben, és rendszerint áradás vagy földcsuszamlás okozza. A természetes terjedés lassú és a növények magvaikat az ágaik alá lehullajtva sűrű bozótban nőnek.

A neolitikus korszak alatt, 10 000 évvel ezelőtt, nomád törzsek vadásztak, halásztak és növényeket gyűjtöttek az élelem véget nem érő hajszájában. A hajsza lezárult, amikor megtanulták elültetni a gabonák őseit (füveket) és kifejlesztették a mezőgazdaságot. A mezőgazdaság elkötelezettséget kíván a föld iránt, és biztos élelemforrást nyújt, ami lehetőséget ad az embereknek az állandó települések létrehozására. A Cannabis és a neolitikus törzsek valószínűleg gyakran kapcsolatba kerültek, mivel a növény betört a termékeny tisztásokra, a táborhelyekre, útszélekre, termőföldekre és szemétdombokra, amik előfordulnak bárhol, ahol ember él.

1926-ban az orosz botanikus, Vavilov összefoglalta elvtársa, Szinkaja megfigyeléseit az altáji parasztok körében a kender háziasításáról: "1. vad kender; 2. a vadon nőtt kender elterjed a lakott területeken (vadkender kialakulása); 3. a lakosság felhasználja a vadkendert; 4. kendertermesztés."

A növények, amiket az emberek megtanultak használni, segítenek meghatározni az életmódjukat, a világról és egészségről alkotott szemléletüket, és hogy a technológia és a gazdaság milyen irányba haladt. A ma termesztett cannabis azon növények egyike, amik lehetővé tették az átmenetet a civilizációba.

A Cannabis legkorábbi kulturális bizonyítéka a legrégibb ismert neolitikus kultúrából származik Kínából, a Yang-shao kultúrából, ami a Sárga-folyó völgye mentén jelent meg körülbelül 6500 évvel ezelőtt. A ruhák, amit az emberek viseltek, a háló, amivel halásztak és vadásztak, és a kötelek, amit a legrégibb gépezetekben használtak, mind hosszú, erős és tartós rostból készültek, kenderből. Ez az értékes rost a Cannabis szárából válik ki, amint az elbomlik (elázik).

A korai Chou dinasztia klasszikusai, több, mint 3000 évvel ezelőtt, gyakran emlegettek egy "halászaton és vadászaton alapuló ősi kultúrát, egy írott nyelv nélküli kultúrát, ahol a feljegyzéseket kötélre kötött csomókkal készítették. Hálókat használtak a halászatra és vadászatra, és a hálószövés végül ruhakészítéssé fejlődött." Ezek az utalások valószínűleg a Yang-shao népre vonatkoznak.

Ahogy a kultúrájuk fejlődött, ezek a történelem előtti emberek felváltották az állatbőröket a kenderruhával. Először a kendert csak a tehetősebbek viselték, de amint a selyem elérhető lett, a kender lett a tömegek ruhája.

Az emberek Kínában a roston kívül sok más termékért is a Cannabisra szorultak. A Cannabis -mag volt a korai Kína egyik első gabonája a rizzsel, árpával, kölessel és a szójababbal együtt. A magokat étellé őrölték, egészben megpirították, vagy főzeléket főztek belőle. Kína ősi sírjaiban áldozati edények voltak kendermaggal és más gabonával tele a túlvilágra elkészítve. Az ősi időktől fogva folyamatos feljegyzéseket találunk a kendermag fontosságáról, mint étel, egészen i.e. első és második századig, amikor a magot ízletesebb gabonák váltották fel. (Egy érdekes jegyzet a Tung-kuan levéltárból (i.sz.28) megemlíti, hogy egy háború okozta éhínségben az emberek "vad" Cannabison és szójababon éltek.)

A Cannabis gyantás leveleinek és virágainak hatása sem maradt figyelem nélkül. A Pe n-ts'ao Ching, a legrégibb ismert gyógyszerészkönyv állítja, hogy "a kender gyümölcsei (a virágzó csúcsok) mértéktelenül fogyasztva hallucinációkat okoznak" (szó szerint ördögöket látunk). Az ősi orvosi munka azt is állítja, hogy "hosszabb időn keresztül fogyasztva lehetővé teszi a szellemekkel való kapcsolatteremtést és megkönnyíti a testet." A marihuánát, az elmére gyakorolt erős hatásával minden bizonnyal varázsfűnek tartották abban az időben, amikor az orvosi gyakorlat éppen csak megalakulóban volt. A Pe n-ts'ao Ching a legendás i.e. 2000 körül élt She n-nung császár nevében beszélve marihuána készítményeket ír fel "maláriára, beri-berire, székrekedésre, reumás fájdalmakra, feledékenységre és női rendellenességekre." Még a Cannabis gyökere is megtalálta a helyét a korai orvostudományban. Kenőccsé őrölve a törött csontok és műtétek fájdalmainak enyhítésére alkalmazták.

A Cannabis új használati módjait fedezték fel, amint a kínai civilizáció fejlődött és új technológiákat fejlesztett ki. Az ősi kínaiak megtanulták megőrölni, felmelegíteni, majd kipréselni a magokból az értékes olajat, ez egy olyan technika, amit még a 20. sz.-ban is használnak a nyugati világban. A préselt magok súlyuk 20 százalékának megfelelő olajat nyújtottak. A Cannabis olaja, hasonlóan a lenolajhoz, használható főzésre, világításra, kenésre és festékek, lakkok, szappanok alapjaként. Az olaj kinyerése után a maradék, vagy "kender süti" még mindig tartalmazott 10 százalék olajat és 30 százalék fehérjét, ami a háziállatok számára tápláló eledel.

Egy újabb előrelépés történt a papír kínai felfedezésével. A régi hálókból és rongyokból újrafeldolgozott kenderrostok olyan időtálló papírt adtak, hogy nemrég néhányat találtak shensi tartományi barlangokban, amik i.e. I. századból származnak. A kenderpapír hosszú élettartamáról és nehezen szakíthatóságáról ismert és jelenleg pénzpapírként (Kanada) és finom bibliákhoz használják.

Az ősi kínaiak valójában megtanulták a Cannabis növény minden részét hasznosítani: a szárát textilnek, kötélnek és papírkészítéshez; a leveleket és virágokat bódításra és orvosságként; a magokat élelemként és olajként. Néhány termék kiesett a használatból csak azért, hogy más emberek más időkben újra felfedezzék.

Míg a kínaiak építették a kender-kultúrájukat, India gyapot-kultúrája és a Mediterrán vászon (len)-kultúrája megismerkedett a Cannabisszal a kiszélesedő kereskedelem és az áriák, mongolok és szkíták vándorló törzseitől, akik Kínával határosan éltek a neolitikus időktől fogva.

Az áriák (indo-perzsák) hozták a Cannabis kultúrát Indiába közel 4000 évvel ezelőtt. Ők az állatok és növények lelkeit istenként tisztelték és a marihuána aktív szerepet játszott a szertartásaikban. Kínában, az erkölcsös vallások erős befolyásával, a marihuána majdnem teljesen eltűnt. Indiában az áriavallás szájhagyomány útján terjedt, míg fel nem jegyezték a Védákban, i.e. 1400 és 1000 között összeállítva. Ebben a hagyományban, nemúgy, mint a kínaiaban, a marihuána szent volt, és a bhangas-szellem hatást gyakorolt a "szomorúság szabadságára", és mint az "izgatottság enyhítője" (Atharva Veda). Istenek ajándéka, az indiai mitológia szerint, a mágikus Cannabis "csökkentette a lázat, erősítette az álmot, enyhítette a vérhast és más különböző betegségeket gyógyított; javította az étvágyat, meghosszabbította az életet, felgyorsította az elmét és javította az ítélőképességet."

A szkíták hozták a Cannabist Európába egy északi útvonalon, ahol a táborhelyeik maradványai 2800 évre nyúlnak vissza. A tengerjáró Európa sohasem használta a marihuánát túlzottan, de a kenderrost szinte minden európai ország történelmében jelentős terménnyé vált. A pollenanalízis a Cannabis termesztését i.e.400-ra teszi Norvégiában, i.sz. 150-re Svédországban és i.sz. 400-ra Németországban és Angliában, habár úgy hiszik, hogy a növényt már számos évszázaddal ezelőtt termesztették a brit-szigeteken. A görögök és a rómaiak a kendert kötélnek és vitorlának használták, de Szicíliából és Galliából importálták a rostokat. Azt mondták, hogy "Caesar azért hódította meg Galliát, hogy összekösse a birodalmat", egy utalás a rómaiak kenderszükségletére.

A Marihuána indiai erősségéből nyugatra terjedt Perzsián, Asszírián és Arábián keresztül i.sz. 500-ra. Az iszlám növekvő hatalmával a marihuána a hasis népszerű formájában virult. 1378-ban Soudon Sheikhouni emír megpróbált véget vetni az indiai hasis használatának az ilyen növények elpusztításával és a használók bebörtönzésével (először tanulságként a fogaikat kihúzatva). Ennek ellenére néhány éven belül a marihuánafogyasztás emelkedett.

Az iszlámnak erős befolyása volt a marihuánahasználatra Afrikában, azonban, a használata olyan mélyen bevésődött a Zambézi-völgy egyes kultúráiba, hogy a megjelenése világosan megelőzte az Iszlámot. A Kongó, Kelet-Afrika, Viktória tó és Dél-Afrika törzsei marihuánát szívnak a szertartásaikhoz és kedvtelésből. Az ősi Riamba kultuszt még ma is gyakorolják a Kongó környékén. A Riamba hiedelmek szerint a marihuána egy isten, a fizikai és szellemi ártalom védelmezője. Afrika szerte szerződéseket és üzleti tranzakciókat pecsételnek meg egy slukk füsttel, amit egy yard hosszú pipából szívnak.

A megnövekedett kereskedelemmel és utazással a Cannabismag eljutott a világ minden részére a hajók és karavánok által, amik a rostjából készült termékekkel voltak felszerelve. Amikor az első telepesek Amerikába érkeztek, magukkal hozták a magot.

A Cannabis és az Amerikai Történelem

Mint európai elődeik, az amerikaiak is a rostjáért termesztették elsősorban a Cannabist. Chilében 1545-ben, Kanadában 1606-ban, Virginiában 1611-ben és Massachusetts puritán településein 1630-ban ültettek kendert. A kenderrost termelés a kezdetleges gyarmatok számára különösen a honi ruhaszövés és hajókötélzet készítés szempontjából volt fontos. 1637-ben a hartfordi bíróság elrendelte, hogy "minden család szerezzen be és ültessen valamilyen földbe még a folyó évben egy maroknyi angol kendermagot. "

A kendertermesztést a brit parlament is bátorította, hogy fedezze a brit flotta kenderkötél szükségletét. Részben, hogy lebeszéljék a gyarmatosítókat csak a dohány termesztéséről, a kenderért jutalmat fizettek és kézikönyveket terjesztettek a kendertermesztésről. 1762-ben Virginia állama a kendertermesztőket megjutalmazta és "büntetést vetett ki arra, aki nem termelte."

A kenderipar Kentuckyban indult 1775-ben és Missouriban 50 évvel később. 1860-ra a kendertermelés Missouri-ban egyedül meghaladta a 40 000 tonnát és az iparág a gyapot után a második helyen állt Délen. A Polgárháború megszakította a termelést és az sohasem állt vissza az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának számos próbálkozása ellenére, amikor kínai és olasz kendermagot importáltak Illinois-ba, Nebraskába és Californiába, hogy serkentsék a termelést. Az importált juta és "kender" (Musa textilas) versengése a hazai termelést évenként 10 000 tonna alatt tartotta. A korai 1900-as években a minisztérium utolsó kísérlete sem sikerült, hogy ellensúlyozza a munkaerőhiány gazdasági nehézségeit és a kenderipar fejlett modern gépeinek hiányát. Mégis a jogerő volt az, ami véget vetett az amerikai kendertermelésnek.

Évezredekig tisztelték a marihuánát a gyógyászati és eufórikus tulajdonságaiért. 1894-ben az Encyclopaedia Britannica úgy becsülte, hogy 300 millió ember használ rendszeresen marihuánát, főleg a keleti országokból. Millió más embernek írtak fel marihuánát a betegségek olyan széles skálájára, mint a víziszony és a tetanusz.

A századfordulóra sok orvos kihagyta a gyógyszerkönyvéből a marihuánát: a drogok, mint az aszpirin, habár kevésbé biztonságosak (a marihuána soha nem ölt meg senkit), sokkal kényelmesebbek, kiszámíthatóbbak és sokkal inkább a kezelt betegségre korlátozottak voltak. A pirulaszedés amerikai intézménnyé vált.

A marihuána nem volt büntetendő az Egyesült Államokban egész a huszadik század kezdetéig. Kevés amerikai szívott marihuánát és azok is főleg kisebbségi csoportok voltak. Michael Aldrich íróra hivatkozva, "a marihuána betiltása a használók kivolta miatt történt"-akik mexikói munkások, déli feketék és az újonnan meghódított Filippínók voltak.

Az államokban, ahol nagy volt a nem fehér lakosság ará-nya, rasszista politikusok megalkották a hiedelmet, hogy a marihuána őrültséget, bujaságot, erőszakot és bűnözést okoz. Egy száltól függő lennél, és a marihuána vezetné az utat a "hasonszőrű drogok" használatához – a kokainhoz, ópiumhoz és heroinhoz. Ezeket a hiedelmeket tudatlan újságírók és politikusok támogatták, akiknek se tapasztalatuk, se ismeretük nem volt a Cannabisról, így az marihuána ellenes hisztériává nőtte ki magát a következő generációra.

Például, az első államok, ahol megszigorították a marihuána-használatot, dél-nyugaton voltak, ahol mexikói emigráns munkások nagy népességben éltek. Az első cselekvő államok egyike California volt, ami "a nagy Chicano populációjával és az ópiumszívó Chinatown-nal a marihuánát 'méregnek' minősítette 1907-ben, 1905-ben megtiltotta a birtoklását, kivéve, ha orvos írta elő, és a kemény drogok, morfium és kokain közé sorolta 1929-ben."

A marihuánában a társadalom főárama egy védtelen bűnbakot talált, amivel elfedte a szegénység, rasszizmus és kulturális előítéletek bajait. A san francisko-iak "meg voltak rémülve a 'Cannabis indica-t követelő hinduk beáramlásától', akik fehéreket avattak be a szokásukba." A szerkesztők fokozták a félelmet a pánikkeltő főcímeikkel, mint a "marihu-ána veszedelem" és "gyilkos gaz", a félelem a Cannabistól fokozatosan elterjedt a Nyugaton. 1929-re 16 nyugati állam hagyott jóvá marihuána használatot szabályzó szigorító intézkedéseket.

A marihuánát nem különböztették meg a drogellenes mozgalmak. Ezalatt a kongresszus nemcsak, hogy betiltotta a "kemény" drogok használatát, de betiltotta az alkoholt és fontolgatta az orvosi fájdalomcsillapítók, de még a koffein betiltását is.

A Szövetségi Kábítószer Hivatalt (FBN) 1930-ban alapították Harry Anslingerrel az élén. Működésének első pár évében a Hivatal minimalizálta a marihuána problémát a Délnyugatra és a Kelet néhány nagyvárosának gettóira korlátozva. Ennek ellenére az irodát a helyi rendőrségek és sheriffek kérelmekkel ostromolták, hogy segítsen a marihuána problémában. A Hivatal ellenállt a nyomásnak, mert Anslingernek komoly kétségei voltak, hogy egy, a marihuána használatát szigorító szövetségi törvény alkotmányossága helytálló-e? Továbbá az FBN jelentései mutatták, hogy a Hivatal nem hitte, hogy a marihuána probléma olyan nagy, mint a közhiedelemben. A drog ellenőrzése szintén rendkívüli nehézségekkel jár, mivel a növény úgy nő, "mint a pitypang", mutatott rá Anslinger.

A munkanélküliség és a depressziós nyomorúság lendületet adott a marihuánaellenes kampánynak. Ez közvetett módon történt oly módon, hogy a közvélemény a kisebbségi és bevándorló munkások ellen hangolódott, akiket az "amerikai" munkahelyek elvételével okoltak. Ez a fajta felfogás jórészt a kulturális és rasszista előítéletekből nőtt ki, és olyan csoportok támogatták, mint a Key Man of America és az American Coalition. A csoportok célja az volt, hogy " Maradjon Amerika amerikai."

1935-re, azonban szinte minden állam megszigorította a marihuána használatát és a helyi rendőrök és befolyásos politikusok elérték, hogy az FBN egy szövetségi marihuána törvényt indítványozzon. Az alkotmányossági kérdés megkerülhető volt okosan a szigorítások vagyonátruházási adóhoz kötésével, ami hatékony szabályozási módot adott a szövetségi kormánynak a marihuána felett.

Ezzel az új taktikával az FBN felkészült a kongresszusi meghallgatásra a Marihuána Adótörvényről, hogy a törvényjavaslatot biztosan elfogadják. Anslinger és politikusok, akiknek előnyére vált ez a mélyen érzelmi kérdés, keresztülvitték a Marihuána Adótörvényt az 1937-es kongresszuson. Anslinger garantálta, hogy "az összes információt, amivel rendelkeznek (a képviselők) mi adjuk nekik a meghallgatáskor." Nem engedtek használókat tanúskodni a fű védelmében és a doktorokat és tudósokat kigúnyolták az ellenkező nézetükért. Az új szövetségi törvény illegálissá tette mind a növény termesztését, mind használatát egy nehezen beszerezhető szövetségi pecsét vásárlása nélkül. Az FBN azonnal fokozta a propaganda kampányt a marihuána ellen és a következő generációig azt nem is vitatták.

A marihuána hisztéria szintén véget vetett minden reménynek a kenderipar felépüléséről. Amire szükség lett volna, az egy gép volt, ami megoldotta volna a rost szárból való kiválasztásának az ősrégi problémáját, egy olyan munkát, ami jelentős szakmunkaerőt igényelt. A gépet, ami forradalmasíthatta volna a kendertermelést, a Popular Mechanics 1938. februári számában mutatták be az amerikai közönségnek. A Marihuána Adótörvényt négy hónappal ezelőtt azonban elfogadták, és a hivatalos hangnemet a Cannabishoz leginkább ez az idézet illusztrálja Harry J. Anslingertől, a Szövetségi Kábítószer Hivatal vezetőjétől: "Ez (a kender) a legjobb rost, Istenem, amit az emberiség ismer. Ha van egy belőle készült inged, az unokáid sem fogják elhasználni. Vegyük a lengyel családokat. Berontottunk és elkezdtük kitépdesni, mire a gazda kijött a puskájával kiabálva, 'Ezek a jövő téli ruháim!' "

A háborús évek alatt, miután a japánok elvágták a fülöp-szgk-i kender utánpótlást, az aggódó tisztviselők kendermagot és termesztési információt szolgáltattak a középnyugati farmereknek. 1943-ban Minnesotában, Iowa-ban, Illinois-ban és Wisconsinban a kendertermelők 63 000 tonna feletti kenderrost termelésükkel mutatták meg a harci szellemüket.

Nem úgy, mint sok ősi háziasított növényünk, a Cannabis soha nem veszítette el a gyarmatosító hajlamát és túlélő képességét emberi segítség nélkül. A Cannabis könnyedén "megszökik" a megművelt földekről és virul, miután a gondozását rég elhagyták. A Cannabis azonban mindig kapcsolatban marad velünk a szabad területeinken burjánozva – üres földeken és házhelyeken, utak és vizesárkok mentén és a hulladék és szemétdombjainkon. A folyamat sokszor megismétlődött már.

Az államokat, amik valaha támogatták a kendertermesztést, most elvadult kenderbokrok tarkítják. A vadkender az egész országban nő, kivéve a Délnyugaton és Délkelet egyes részein. Az elterjedés erősen a Középnyugatra központosul. E növények nagy része kínai és európai kenderfajták leszármazottja, amiket Kentucky-ban tenyésztettek és utána a középnyugati államokban termesztettek a II. Világháború alatt. Néhány gazfolt azonban, mint Kentucky-ban és Missouri-ban, száz évekre nyúlhat vissza, és New England-ban talán a forradalmi időkig is.

Az Anslinger féle keresztes hadjárat, ami a hatvanas éveken át folytatódott, jó példája a kormány propagandájának és az egyéni életek és hitek szabályozásának. Még ma is érezzük a hatását a jelenlegi törvényeinkben és a marihuánára félelemmel teli reakcióban, ami sok emberben él, aki anslingeri felfogásban nőtt fel. Szegény Cannabis, veszélyes kábítószerként beállítva, ami tisztítótüzet hoz mindenkire, aki csak egy slukkot is szívott-erőszak, függőség, bujaság, őrültség- nevezz meg bármit, a marihuána okozta. Amit valaha is tett, annyi, hogy a "csúcsra" juttatott . . . a dolgok egy kicsit lelassultak . . . eléggé, hogy megálljunk és szétnézzünk.

Remélhetőleg mi az utolsó éveiben élünk az illegális marihuána és a növény üldözésének a korában. A Cannabis igazán csodás, az emberi igényeket talán 10 000 éve szolgálja. Megújult figyelmet érdemel, nem csak a kémiai tulajdonságai miatt, de mint ökológiailag észszerű alternatíva a szintetikus rostok helyett általában, és különösen a farostból készült papír helyett. A Cannabisra szükségünk van!

Nos, kezdetekben wala a Kottonmouth Kings, a gyepa és ÉN. Ez a gyönyörű rendszer akkor borult fel, amikor 1 szép nap(után, 1 nem olyan szép estén) pozitív lett a vizeletmintámon elvégzett fránya THC teszt...

Egyenlöre ennyit magamról, most inkább jöjjön néhány alapigazság a marihuánáról, amit sok helyen nem akarnak elismerni... Vagy inkább néhány érdekesség, ami szerintem hozzátartozik az alapműveltséghez:

1. marihuánát 4000 évvel időszámításunk előtt termesztettek először
2. sok neves politikus volt marihuánafogyasztó, pl. George  Washington, Thomas Jefferson, Arnold Schwarzenegger
3. 1 árnyi kenderből annyi papírt lehet termelni, mint 3 árnyi fából
4. az első papír kenderből készült
5. A préselt magok súlyuk 20 százalékának megfelelő olajat nyújtottak. A Cannabis olaja, hasonlóan a lenolajhoz, használható főzésre, világításra, kenésre és festékek, lakkok, szappanok alapjaként. Mivel 3szor annyi fehérjét tartalmaz, mint zsírt, fogyasztása jelentősen csökkentené a szívbetegségek, a magas koleszterinszint... kialakulását.
6. Évente 5,6 millió ember hal meg a dohányzástól, több, mint 3 millió az alkoholtól, de az elmúlt 10,000 évben senki sem halt meg a marihuánától.